A hétvégén újra előkerült a Gaia Projekt – több mint egy év kihagyás után. Nem az első találkozásom volt a játékkal, de érezhetően kellett egy kis idő, mire ismét „kézre állt”. A partit két fővel játszottuk: én a Firak népet irányítottam, míg az ellenfelem a Hadsch Hallas frakciót választotta.
Röviden a játékról – azoknak, akik még nem ismerik
A Gaia Projektet legkönnyebben a sakkhoz tudnám hasonlítani.
Nincs benne szerencsefaktor, nincs rejtett információ, nincs lap a kézben: minden adat ott van az asztalon. A döntéseink teljes információ birtokában születnek.
A mechanika önmagában nem bonyolult, viszont az egymásra épülő lehetőségek miatt iszonyúan sok variáció adódik. Technikailag egyszerű, de játszani nehéz. Emiatt azoknak, akik még csak most ismerkednek a modern társasjátékokkal, nem feltétlenül ajánlanám első választásnak.
A játékmenet váza
A játék 6 fordulóból áll, és már az elején látható:
- melyik fordulóban miért kapunk plusz pontot,
- valamint a két játék végi bónuszpontozási feltétel is ismert.
Egy fordulóban felváltva hajtunk végre akciókat, és nincs korlátozva, hogy egy körön belül hány akciót végzünk.
Összesen 7 fő akciótípus létezik:
- lehet konkrét cselekvés (például bánya építése),
- vagy egy terület használata (például erőforrás-szerzés).
Gyakran előfordul, hogy egy akció láncreakciót indít el: egy kedvezményes építés, egy extra lépés a technológiasávon vagy további erőforrások megszerzése formájában.
Ezen felül a saját körünkben korlátlan számú mini akciót hajthatunk végre, jellemzően erőforrás-átváltásokat.
Ennek eredménye, hogy gyakorlatilag végtelen kombinációs lehetőség áll előttünk.
Nem tagadom: mindig próbálok egy teljes fordulót előre „leszámolni” fejben, de a sok köztes lépés miatt sokszor az utolsó mozzanat már kicsúszik a számításból.
Interakció: békés űrterjeszkedés
A mostani játék során nem volt komoly konfliktus köztünk.
Akadt 1–2 bolygó, ahol felmerült a gondolat, hogy „ez nekem is kellett volna”, de összességében inkább egy barátságos terjeszkedés zajlott az űrben.
Kifejezetten sokat számított az energia-forgatás mechanikája:
amikor egy játékos épít vagy fejleszt, a szomszédos ellenfél-épületek képesek energiát frissíteni, amit később fel lehet használni. Ez folyamatos, finom interakciót ad, anélkül hogy direkt konfrontációra kényszerítene.
A Firakok előnye – és hogyan használtam ki
A Firak nép egyik különleges képessége egy nagyon érdekes akciót adott:
- a kutató labor visszaminősíthető kereskedelmi állomássá,
- megkapjuk a kereskedelmi állomás létesítésének előnyeit,
- és léphetünk egyet a technológiasávon is.
Mivel a 4. és 5. fordulóban plusz pont járt a kereskedelmi állomásokért, ez kifejezetten jövedelmező stratégiának bizonyult.
Gyakorlatilag megérte:
- kutató labort építeni,
- visszaminősíteni,
- újra felépíteni.
Ez a „körforgás” rengeteg extra pontot és technológia fejlődést jelentett
Amikor a fordulóbónuszok nem állnak össze
Sajnos a fordulónkénti bónuszpontok nem ideálisan oszlottak el:
- a játék elején olyan célok jöttek, amiket akkor még nem lehetett teljesíteni (például szövetség létesítése),
- a végére pedig olyanok maradtak, amiket már a játék elején meg lehetett volna csinálni (például kereskedelmi állomás építése).
Ez kicsit megtörte az optimális tempót, de szerencsére nem döntötte el önmagában a partit.
Nehéz kezdés az űrtérképen
A játék eleje kifejezetten döcögős volt számomra.
A Firakok számára kedvező bolygók nem voltak közel egymáshoz, ráadásul nem volt olyan kezdő bolygó ami mellett lett volna 1 terraformálásos bolygó.
Ennek következtében az első két fordulóban két átalakítható bolygót kellett meghódítanom.
Pontverseny és a végső különbség
Az olyan pontokból, amelyeket „mindenki elér” (fordulóvégi bónuszok, általános célok), nagyjából egyformán részesültünk.
A játék során pár pontos különbséggel folyamatosan előzgettük egymást.
A végső különbséget azonban a fajképességem adta:
többször és hatékonyabban tudtam lépni a technológiasávokon, és az ebből származó extra pontok végül elhozták a győzelmet.
Időtartam és hangulat
A játék nagyjából 3 óráig tartott, és este 9-kor kezdtük a setupot.
Ennek megfelelően az űr benépesítése bőven éjszakába nyúlt – de egy ilyen kaliberű játéknál ez inkább hangulatfokozó tényező, mint hátrány.
Összegzés
A Gaia Projekt továbbra is egy:
- mély,
- gondolkodós,
- hosszú távú tervezést igénylő
stratégiai mestermű, amely minden parti után hagy egy „legközelebb ezt másképp csinálom” érzést.
Nem könnyű, nem gyors – de ha egyszer elkap, nagyon nehéz azt mondani, hogy nem tudok több mindent csinálni és passzolok.
